Ahogy azt a legelső bejegyzésembe említettem, igyekszem minél áthatóbban tanulmányozni a legújabb kutatási eredményeket az ember öregedési folyamataival kapcsolatban.
Az öregedés egy olyan alapvető és megkerülhetetlen folyamat, amit el kell fogadnunk. Nem élünk örökké, így idővel a testünk, a bőrünk, a szervezetünk működése és vitalitása is megváltozik, lelassulunk, elfáradunk. Nem csupán külsőre változunk meg, hanem belső működésünk, életkedvünk, fiatalos energiánk is nagy változáson meg keresztül, ennek fényében tehát beszélhetünk külső és belső öregedésről. Lényegében amikor ezt mondjuk: “Öregnek nézek ki”, “Öregnek érzem magam”.
Azt az elméletet már mindannyian elvethetjük, hogy az időskori fiatalság csupán a jó gének eredménye lehet, hogy valaki jó géneket kap, valaki kevésbé jókat. Ma már azt is tudjuk, hogy közel teljes mértékben génjeinkben megegyezünk a mellettünk ülő emberével, ezért butaság lenne továbbra is a jó adottságokra hivatkozni. Itt, a 21. században már olyan előrehaladt génkutatásokról hallhatunk és olvashatunk, amik néhány évtizeddel ezelőtt elérhetetlen küzdelemnek minősültek. 2003-ban sikerrel véget ért a több éves, az Amerikai Energiai Hivatal és a Nemzeti Egészségügyi Intézet által vezetett Humán Genom Project, melynek során feltérképezték az emberi génkészletet, amely megalapozta és újabb lendületbe tette a további génkutatást. Azóta ismerjük a 20-25 ezer génből álló genomot, DNS-ünk géntérképét is.
Forrás:
Joseph Chang: Az öregedés mítosza, Aylesbury Publishing, 2011
pixabay.com
⌠ Megtalálsz a Facebook-on is ⌡