Az Epigenetika kifejezés a görög “epi”(felett, túl, mellett) és a “gennó” (nemzeni, életet adni) szavakból származik. Még ha gyerekcipőben jár is, ma már komoly tudománnyá fejlődte ki magát, mely alapvetően az emberi gének öröklődési folyamatainak vizsgálatával foglalkozik. Fontos, hogy ezt oly módon vizsgálja, hogy közben nem változtatja meg a DNS szekvenciát, hanem más kovalens (a génműködésre ható) változásokat idéz elő. Egyszerűen választ keres arra a kérdésre, hogy a környezeti hatások, szülői hatás, lelkiállapotok, gyógyszerek, mérgek stb. milyen befolyással bírnak az utódok génkifejeződése szempontjából. Máshogy: egy gén információja hogyan öröklődik a következő generációban azok által a mechanizmusok által, melyek a gének felett működnek.
Örökölhető-e szüleink, nagyszüleink betegsége, életszeretete, életszemlélete?
“Ma már a tudósok számára világosnak tűnik, hogy a szervezet legkisebb egységét képező sejtek magjában található örökítőanyag az ún. DNS merev alapszerkezete a maga 46 kromoszómájával és sok ezer génjével csak az egyik eleme az emberi sejt bonyolult genetikai gépezetének.” (Prof. Dr. Balázs Csaba)
Betegségek
Kiinduló pont az autoimmun betegségek (és pajzsmirigy eredetű gyulladásos megbetegedések) kiváltó okainak keresése volt, amivel kapcsolatban azt vették észre, hogy családon belül (vérségi kapcsolatnál) nagyobb számban fordultak elő. Azt is megtalálták a kutatók, hogy egyes megbetegedések mögött milyen gének állnak, azonban ezek a gének mindaddig nem “aktiválódnak”, ameddig valamilyen külső hatás őket arra nem készteti. Ilyen lehet például a gyógyszerek, hormonok, stressz, valamilyen káros fertőzés vagy káros sugárzás hatása.
Génjeink tekintetében 99,99%-ban megegyezünk másokkal. Az, hogy mégis ennyire különbözünk egymástól annak köszönhető, hogy a gének befolyásolásával kódolt információ nem kerül át az utódok génjeibe.
Az Epigenetika a “gének felett működő” mechanizmusokat foglalja magába, ennek értelmében génjeink nem határoznak meg minket, és nem ítéltetnek betegségre akkor, ha valamelyik felmenőnknek pajzsmirigy gyulladása volt. Ezeket a folyamatokat külső és belső tényezők egyaránt befolyásolják. Újabb kutatási eredmények pedig rávilágítottak arra, hogy a DNS-hez kapcsolódó kémiai csoportok mintázata megváltozik az életkorral, és ez a változás az, ami családon belül azonos, vagyis örökölhető. A DNS változását metilációs mintázatnak nevezik: ez az, amiben hasonlíthatunk vagy különbözhetünk másoktól a betegségek fogékonysága szempontjából.
Egyfelől szabályozás – a DNS-t nem megváltoztatva csak a génexpressziót befolyásoló tényezők csoportja, – másfelől pedig öröklődés – “a DNS bázissorrendjében nem kódolt, sejt vagy élőlény szinten öröklődő tényezők összessége.” (link)
A tudományághoz számos kísérlet kapcsolódik, ebből csak párat említek:
A New York-i Mount Sinai Orvosi Egyetem kutatócsoportja által végzett felmérésben a holokauszttúlélők gyermekeit vizsgálták, és észrevették, hogy ezek az emberek hajlamosabbak voltak trauma hatására a poszttraumatikus stresszre (PTSD) A vizsgálatban résztvevőknél mérték a fenyegető helyzetben termelődő adrenalin és noradrenalin szintet, illetve a stresszt feloldani képes kortizol termelődését. Ez alapján az a trauma, melyet a szülők átéltek, gyermekeikben élt tovább, vagyis öröklődött.
Hasonló kutatás során patkányoknál figyelték meg az utódgondozást: azok az egerek, akik elhanyagolt körülmények között nevelkedtek, idegesebbek és hiperaktívak voltak. Ennek kapcsán vizsgáltak olyan öngyilkosokat, akik szintén elhanyagolt gyermekkorral rendelkeztek. Egyértelműen kimutatható volt az alacsony glükokortikoid receptor, amely azért felelős, hogy megkösse a kortizolt, ezáltal szabályozza a stressz során termelődő adrenalin szintjét.
Olyan állapotos nőket vizsgáltak, akik jelen voltak a World Trade Center robbantásánál. Az alanyok felénél poszttraumatikus szindrómát véltek felfedezni, illetve gyermekeikben is kimutatható volt az alacsony kortizol szint.
Táplálkozás és életmód
“Maguk a tudósok is tisztában vannak vele, hogy az epigenetika gyerekcipőben jár, és cseppeket látnak csak a beláthatatlan óceánból. Saját, biztosnak látszó elméleteiket is készek megkérdőjelezni a tudósok, így például a holokauszttúlélők utódainak fent említett vizsgálata egészen új színezetet kapott, amikor kiderült: nem feltétlenül az átélt stressz, hanem a krónikus alultápláltság okozhatta az átöröklődő kortizolcsökkenést, mégpedig minél fiatalabb volt valaki a lágerben, annál nagyobb mértékben. Ez a lehetőség is rámutat azonban arra, hogy az epigenom révén átöröklődő információ bármilyen – testi, lelki, biológiai, kémiai – eredetű lehet, és a legtágabban értelmezett környezeti hatások befolyásolják.” (link)
A szerzett élmények örökítése gyermekeinkbe leginkább még olyan hipotézis, amit sem genetikai sem más szinten nem tudunk egyértelműen bizonyítani. Ami tény, az az, hogy az embriókori behatások (például stressz, alultápláltság, a vérrel az embrióba jutó káros anyagok) meghatározzák a gyermek további életét, további genetikai adottságának irányát. A kutatók azonban úgy gondolják, ennél is nagyobb problémát okozhat az, hogyha a méhen belül megtapasztalt élmény – például az anya alultápláltsága – és a születés utáni megélt életkörülmények nincsenek összhangban – vagyis, ha ez az alultápláltság élményével születő gyermek később kalóriadús táplálást kap. Arra nézve, hogy szüleinknek milyen élet-nehézségekkel kellett megküzdenie, az epigenetikából következve az lenne az egyértelmű evolúciós megoldás, hogy mi is hasonló életkörülmények között éljünk. (Ebből a szempontból a genom működése az addigi rögzült “menetrend” alapján történik.) Ez azonban, a változó világunkkal nincs összhangban. Mindannyiunknak újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdenünk, amelyek akár új traumák forrásai is lehetnek. Egy ma élő, 90 éves idős néni fel tudja dolgozni a ma jelenlévő legmodernebb tudományos felfedezéseket, technológiákat?
Sokféle megközelítés, hasonló kérdések és célok kapcsolják össze az epigenetika tudományában már jártas kutatókat és orvosokat. Látunk kutatásokat és eredményeket, látunk szerteágazó elméleteket és olyan elgondolásokat amik szintén messzire vezetnek. Ma már érthető, hogy egy egész tudományág épül a genetika, az utódlás, a betegségek összefüggésében arra a kérdésre: vajon szerepet játszik-e szüleink élete abban, ami velünk történik?
Ha érdekel a téma, ajánlom Falus András mélyebb összefoglalását a témában (link), vagy Fekete Sándor György: A táplálkozás, mint a környezeti tényezők legfontosabbika? című írását.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Epigenetika
http://eduvital.net/files/biol-hatteranyag/Falus_Epigenetika.pdf
http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg/16774/mi_az_epigenetika_hogyan_jutnak_at_erzelmeink_szokasaink_az_orokito_kromoszomakba_a_genekbe_-_1#
http://kineziologiakezeles.hu/transzgeneracios-epigenetikus-kineziologia/kegyetlen-orokseg-epigenetika/
http://aok.unideb.hu/sites/default/files/galeria/2012/05/balint_l_balint_pdf_11725.pdf
pixabay.com
⌠ Megtalálsz a Facebook-on is ⌡