Bőrünk szépsége és egészsége nem csak cselekedeteinktől, napi szépségápolási rutinunktól vagy megvásárolt termékeinktől függ, hanem nagyban meghatározza az is, hogyan vagyunk lelkileg.
Régóta tervezem már, hogy írok hosszabban a bőr és a lélek kapcsolatáról. Sokban meghatározza a mindennapi rutinomat az, hogy hogyan érzem magam, milyen állapotban van a bőröm, és hogy épp milyen kedvem van – természetesen. Például ha tudom, hogy előzőnap későn feküdtem le és így későn jutott időm a sminkem lemosására, akkor másnap megnézem, hogy hogy van a bőröm – mennyire száraz, mennyire foltos akár – és aszerint sminkelek vagy nem sminkelek. Néha tartok sminkmentes napot is, amit mindig meghálál az arcbőröm. Nekem ez sokat segített abban is, hogy felvállaljam magam, a tökéletlen arcbőrömet és mindazt, amit az arcom tükröz a világ felé. Talán ezért van az, hogy mostanában már nem is hiányzik az alapozó.
A blogom irányelve is az, hogy mindig először figyeljük magunkat, hogy hogyan is vagyunk, hogyan változik nemcsak a testünk, hanem a hangulatunktól függően a bőrünk állapota is. Hiszek abban, hogy a lélek kihatással van a testre, nem csupán komoly betegségeken keresztül jelez nekünk, hanem a bőrünkön keresztül is. Ahogy az öröm megjelenik a bőrünkön úgy, hogy elpirulunk – ugyanígy képes láttatni magát minden más lelki betegség is bőrünkön keresztül. Mint egy térpék, amit csak tudnunk kell olvasni. Azt például egyértelműen megfigyeltem magamon, hogyha stresszes vagyok, akkor igenis több a pattanás az arcomon, tehát nem csak ‘én’ készülök ki teljesen, hanem a bőröm is. És akkor még nem beszéltem a lázról, vagy a megfázás utáni tükörbe nézésről…
A pszichoszomatika tudománya foglalja össze mindezeket a kutatásokat és gondolatokat, amely a testi tünetek lelki hátterével foglalkozik.
Bőrünk nem csak elválaszt a világgal, hanem össze is köt minket, sőt, nem csak a világgal, hanem a lelkünkkel is; egyfajta határterületet képez. Ha belegondolunk, nagyon sokszor a külső világgal van bajunk, amiatt érezzük rosszul magunkat, szorongunk, vagyunk rosszkedvűek stb, vagyis a lelkünk és a külvilág problémája vetülhet ki ránk, bőrbetegségek formájában.
A két leggyakoribb pszichoszomatikus betegség a krónikus ekcéma és a pikkelysömör.
A pszichoszomatika szerint annak is komoly üzenete van, hogy melyik testrészünkön alakul ki betegség. Például a kézfejen megjelenő ekcéma mögött sokszor a szülő-gyerek-kapcsolatból adódó megfelelési kényszer áll, vagyis az, mikor a gyermek azt érzi, hogy nem tud megfelelni szülei – kimondott vagy tudatalatti – elvárásainak. Jelzi egyben a szülő elégedetlenségét is, vagy egyfajta bűntudatot a gyermek felől. Nagyon érdekes, hogy a kézfejen azért is kialakulhat ekcéma, ha például valamilyen tisztátalan – vagy annak gondolt – cselekvés (pl takarítás, mosogatás) alól akarjuk kivonni magunkat, tudat alatt.
❝Ugyanakkor maguk a bőrbetegségek is okozhatnak súlyos lelki problémákat, hiszen egyéb betegségekkel ellentétben a bőr problémái mások számára is láthatóak, sokszor nehezen leplezhetőek.❞ (Dr. Scharrer Krisztina
bőrgyógyász)
És egy kis kutatás, hogy az se maradjon ki
Egy kutatásban a stressz jelenlétét figyelték meg, mint provokátort. Egy éven keresztül figyeltek bőrbetegséggel rendelkező embereket, akiknél még a pattanások és vírusos fertőzések esetében is kimutatható volt a stressz megléte. Bebizonyították, hogy a stressz hatására fokozottan jelentkező neuropeptidek a bőrben és az idegrendszerben is jelen vannak, ami szintén alátámasztja a lélek és a test kapcsolatát.
Bőrproblémák jelentkezése kapcsolatban állhat életszakaszokkal és korral is – a gyász állapota, egy szakítás, egy új munkahely vagy maga a serdülőkor is nagyban hozzájárul a bőrbetegségek kialakulásához.
Bármilyen bőrbetegségről is beszélünk, az valamilyen szinten elhatárol minket a környezetünktől, mondjuk mert szégyelljük, vagy egyszerűen csak nem akarjuk mutogatni magunk. Ennek fényében az emberektől is képesek vagyunk elszakadni, ami még magányosabbá tehet minket. Előfordulhat olyan is, mikor ezeket a látható sebeinket páncélként használjuk fel a másik emberrel szemben – így próbáljuk magunkat megóvni további sérülésektől. Ezért is gondolom, hogy a gyógyulás folyamata sokáig tarthat, mert nem a tünetek enyhítésével leszünk jobban, hanem a valódi ok feltárásával, és az abból kiinduló további lépések által – például környezetváltozás, új emberek/barátok keresése, kilépés egy kapcsolatból stb. Mindenesetre a probléma feltérképezése és maga az újrakezdés mindig egy tiszta lapot is jelenthet az életünkben.
Forrás:
http://www.eletforma.hu/test-es-lelek/a_borbetegseg_nem_mas_mint_a_lelek_hangos_kialtasa_/
http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=21517
http://bhc.hu/magunkrol/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2009/hirlevelcikkek/a-bor-a-lelek-tukre/
http://www.foldleanya.eoldal.hu/cikkek/ongyogyitas/betegsegek-okai/a-bor-a-lelek-tukre.html
⌠ Megtalálsz a Facebook-on is ⌡